A pénzintézet kifejezést váltotta fel a hitelintézet megnevezés a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény hatálybalépésekor.
Hitelintézetnek nevezzük azt a pénzügyi vállalkozást, amely jogosult betétek gyűjtésére, pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására, valamint készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátására. A hitelintézetek körébe tartoznak a szövetkezeti hitelintézetek, a szakosított hitelintézetek, valamint a bankok.
A köznyelvben, amikor hitelintézetről beszélünk, általában a bankokra gondolunk. Pedig hitelintézet is például a lakás-takarékpénztár. Annyi a különbség, hogy a lakás-takarékpénztár, amely szakosított pénzintézet, nem kaphat engedélyt a pénzügyi szolgáltatások teljes körének végzésére.
A legelterjedtebbek a bankok, amelyek közül is a lakosság a kereskedelmi bankokkal áll kapcsolatban. Már a gyermek születése után nyithatnak a szülők számukra babakötvényhez kapcsolódó számlát, amelyre a havi befizetések mellé az állam is hozzátesz, így a gyermek 18 éves kora után rendelkezhet egy bizonyos mértékű megtakarítással, ami segítheti elindulását a felnőtt életben.
