A likviditás elsősorban azt jelenti, hogy egy vállalkozás képes-e határidőre teljesíteni fizetési kötelezettségeit. A likviditási mutató értéke egyszerűen meghatározható a forgóeszközök rövid lejáratú kötelezettségekhez történő viszonyításával. A vagyontárgyaknak, mint a banki készpénz, a nemesfémek, a birtokolt ingatlanok, értékpapírok és hasonló értéket képviselő ingóságok mind saját jellemző likviditással rendelkeznek. Ha az eszköz, vagy a vagyontárgy valamennyi készpénzre váltható, az jelzi annak az adott likviditását.
Más olvasatban a likviditás egy adott eszköz fizetésre alkalmassá váltása. A cég likviditás egy önálló fogalom, ez öt külön kategóriába sorolható. Ez alapján öt kategóriába sorolhatók. A leginkább likvid dolog a készpénz. Másodfokon likvid eszközök az értékpapírok, részvények is – a könnyen likviddé tehető kategóriába sorolhatók. harmadfokon likvid eszköz a készlet, ami 1 éven belül likviddé tehető. Negyed, illetve ötöd fokon pedig azt nevezzük likvid eszköznek ami saját tulajdon, mint például a telek vagy az ingatlan.
A likviditás mint közismert pénzügyi fogalom akkor terjedt el, amikor a Northern Rock és a Lehman Brothers pénzügyi intézetek összeomlottak. A brit pénzügyi szabályozó hatóságok 2013-ban új szabályokat vontak be a bankok miatt. Számukra kötelező lett a megfelelő mennyiségű likvid eszközök fenntartása arra az esetre, ha olyan helyzetbe kerülnének, mint a fentebb említett bankok. A bankoknak minden esetben elegendő likviditással kell rendelkezniük, amit azonnal készpénzre válthatnak.
Egy hitelintézet tekintetében az számít likvidnek, ha azonnal vissza tudja fizetni az ügyfelek pénzét. Természetesen ez teljes mértékben nem lehetséges, hiszen a kihelyezett hitelek ezt nem teszik lehetővé, de a jegybank ezért teszi kötelezővé a bankok számára kötelező tartalékráta képzését, hogy ne legyen likviditási problémájuk.
Egy cég vagy egy bank pénzügyi helyzetét a likviditási mutatók mutatják meg: egy bank be tudja-e tartani a fizetési kötelezettségeit, vagy egy cég egyáltalán fenn tudja-e magát tartani. A likviditási mutató értékét a forgóeszközök, mint a készpénz, értékét rövid lejáratú kötelezettségek, mint a számlák és hitelek, értékével elosztva kapjuk meg. Ám másfajta értéket képvisel a likviditási gyorsráta. Ebben az esetben a forgóeszközök értékét a meglévő készletek értékével csökkentve kell számításba vennünk. Mivel a meglévő készlet kevésbé tekinthető forgóeszköznek, hiszen azt először valódi készpénzre kell váltani ahhoz, hogy beszámítható legyen a mutató értékébe.
Azok az értékszámok változnak a leggyorsabban, amikkel a likviditási mutatókat számoljuk, továbbá a jó értékek nem számítanak feltétlenül tartós biztonságnak a cég részére. Ezeket az értékeket és jelentéseket időről időre ki kell számolni, a változásokat követni és vizsgálni kell. Alacsony likviditási mérőszám esetén a számláit nem lesz képes biztonsággal kifizetni a társaság, de ha túl magas likviditási értéket kapunk, akkor felhalmozott, vagy elfekvő értékeket észlelhetünk, amik a cég számára nem okoznak értékgyarapodást.
Különböző számlák bukkanhatnak fel akár naponta, hetente a cég életében, amik azonnali kifizetésre, bevételezésre várnak és ezzel együtt a likviditási mutatókat is azonnal befolyásolhatják. Ezért a cégeknek nagy hangsúlyt kell, fektetniük a likviditás-menedzsmentre, hiszen egy rövid távú fizetésképtelenség még orvosolható, de hosszabb távon a csődöt kockáztatja az a társaság, amely nem fordít kellő hangsúlyt erre a kérdésre.
