A magánszemély befektetett pénzének gyarapodásából származó jövedelem után, a személyi jövedelemadóról szóló törvény (Szja tv.) szabályozása szerint fizetett összeget kamatadónak nevezzük.
Az adó mértéke 15%, egy lineáris típusú adóról van szó, amit a kifizető von le és vall be, tehát a magánszemélynek nincs bevallási kötelezettsége. Nézzük meg, mi után kell kamatadót fizetni és milyen esetekben kaphat a magánszemély kedvezményt vagy mentességet.
A személyi jövedelemadóról szóló törvény a befektetett tőke után kapott kamat, hozam után kell kamatadót fizetni. A törvény alapján kamatnak minősül többek között a betétek után kapott kamat, értékpapírból származó kamat/hozam, nyereménybetétkönyv tárgynyereménye, biztosítói kifizetésekből származó jövedelem, bizonyos feltételek mellett a szövetkezet által fizetett kamat.
A jogalkotó a hosszú távú befektetésre szeretné ösztönözni a magánszemélyeket, ezért bizonyos idő eltelte után kedvezmény, vagy mentesség jár a kamatadóra. A tartós befektetési számla (TBSZ), vagy nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ) esetében a 3 évet meghaladó megtakarítás után kivett kamatra 10%,-os kamatadó kerül felszámításra, míg az 5 éven túl megkapott kamatok esetében már mentesség, 0%-os kamatadó érvényes.
Minden esetben, amennyiben belföldi kifizetőtől származik a kamatjövedelem, a kifizető számítja ki, vonja le és vallja be a magánszemély helyett. Abban az esetben szükséges a magánszemélynek szerepeltetnie a kamatadót az adóbevallásában, amennyiben a kamatjövedelem külföldi kifizetőtől származik.
